A közelmúltban volt egy fantasztikus hangulatú fellépésem Szatmárnémetiben.
Nagyon nagy szeretettel fogadtak a határon túl élő magyar családok , én is mindent megtettem azért, hogy mindenki fergetegesen jól érezze magát. Ennek meg is lett az eredménye. 50 perc helyett 70 percig voltam a színpadon, mert egyszerűen nem tudtam lejönni , nem akartak elengedni… A buli közben feldobtak egy játékot, mondván, a gyermekeinknek küldik. Megköszöntem, majd miközben a színpad szélére készítettem, megjegyeztem, hogy bizony ebből lesz egy kis civakodás otthon, merthogy 3 gyermek vár minket haza. A következő dal alatt felröpült hozzám a közönség soraiból még két édes plüssfigura! Nagyon jólesik, hogy szinte mindenütt úgy fogadnak minket, mintha családtagok lennénk és elhalmoznak különböző kedves ajándékokkal. Azonban ennek a három játéknak mintha varázsereje lenne! Amióta megkapták, szinte le sem teszik őket. Velük alszanak és még nevet is kaptak. Domi Boninak, Csabus pedig Bom-bomnak nevezte el új kedvencét.
Aki látta a legutóbbi Nagy vagyot és a mi csapatunknak szurkolt, annak valószínűleg jól indult a napja! Hihetetlenül összehangoltan versenyeztünk, nagyon odakoncentráltan! Eszméletlenül jó volt a ráckeveiekkel játszani, hiszen a kicsiktől a nagyokig mindenki nagyon nyerni akart! Hát… Fölényes győzelmet arattunk! Hajrá Ráckeve!!!