szandi.eu/blog

Legutóbb, a Nagy vagy-ban a nyírszöllősi csapatommal úgy érzem , végig nagyon jól teljesítettünk. Folyamatosan első- illetve második helyezettek voltunk! Én mindent megtettem a győzelemért és a csapat is lelkes volt!
A rekeszmászás volt az egyetlen feladat, amivel meggyűlt a bajunk, ugyanis a fiú, aki erre „gyúrt” két hete , teljesen más típusú rekeszekkel gyakorolt, így visszalépett…Nagyon kétségbe estünk! Senki nem mert nekiveselkedni. Mivel úgy gondoltam, csapatkapitányként kötelességem helytállni ilyen esetekben is, bevállaltam. Hirtelen és felkészületlenül ért. Nagyon félelmetes volt ott fent a rekeszeken egyensúlyozni! A torkomban dobogott a szívem, remegett mindenem! Amikor először másztam, kiváncsi voltam, a többiek hol tartanak, ezért körbenéztem. Ez lett a vesztem, a kétségbeesés miatt azonnal lepottyantam. A másodiknál már el is fordultam, hogy még véletlenül se történjen baj. Azonban – így, gyakorlás nélkül – esélyem sem volt.
Sajnos nem jutottunk tovább. Ennek ellenére jólesik visszagondolni ezekre a percekre, a csapatom minden tagja nagyon kedves volt ! A végén a fiút, aki mászott volna olyan lelkifurdalás gyötörte, hogy hosszú percekig csak azzal voltam elfoglalva, hogy megvígasztaljam ! Búcsúzkodásnál csak annyit mondtunk egymásnak : „Sebaj, majd legközelebb!”

Itt látható az eset videója : SZANDI ÉS A REKESZEK – VIDEÓ

Megint eltelt egy hét az előző Nagy vagy óta. Fényes győzelmet arattunk a Budavári Iskolával ! Fantasztikusan együtt volt a csapat, úgy éreztem, mintha én is végig velük együtt készültem volna a versenyre. Így utólag is köszönöm nekik, hogy ennyire együttműködőek voltak és hogy ilyen komolyan vették a küzdelmet !

Még mielőtt azt gondolnátok a honlapomon található hónap fotójának megtekintése után, hogy letértünk az eddigi útról és pályát módosítottunk, szeretném elmondani, hogy a kép a sógorom szülinapi buliján készült, ahol mindenki jelmezben volt. Mivel a közelben volt, gyalog mentünk . Elég mókás volt, ahogy sétáltunk a Csabival az utcán . Úgy bámultak néhányan, hogy majdnem nekiütköztek az előttük lévő autónak ! Fantasztikus volt a hangulat, egész este táncoltunk, én pedig mindenkit megvizsgáltam a sztetoszkópommal.

Egy különleges fellépésem volt szombaton a Somodi tanyán Horváth Marikáéknál. Egy svájci pár esküvői bulijának a meglepetésvendége voltam. Sem ők, sem vendégeik nem beszélnek egy szót sem magyarul, ehhez képest Marika segítségével olyan hangulat kerekedett a fellépés alatt , hogy még a féllábú bácsi is táncra perdült . Hihetetlen jó fejek voltak. A fellépésfotóknál Ti is meggyőződhettek róla.

Blanka nagyon izgatott volt a napokban , életében először áldozott osztálytársaival együtt. Egyházi iskolába jár / Domival /, így hát már régóta készült rá ! Mellékelek nektek egy fotót, ami ezen a szép napon készült .

Szombaton délelőtt Kecelen lett volna egy fellépésem, de elmaradt. Ilyen már volt, de ez olyan felháborító módon történt, hogy meg kell osztanom veletek.
Kistérségi kavalkád címmel 3 napos , sokfellépős rendezvényt szerveztek. Fellépők : Hobó, Lord, Karthago, Csepregi Éva , stb. Leszerződtünk, sőt két nappal a fellépés előtt Csabi még telefonon egyeztetett a szerződést aláíró Andriska János nevű emberrel. Megnyugatatták, hogy minden rendben, várnak minket szombaton 13 órai kezdéssel. El is indultunk időben. Se előtte , se útközben nem hívott minket senki a szervezők részéről, hogy gond lenne. Odaérvén a helyszínre, ami tőlünk több, mint 150 km, láttuk, hogy éppen bontják a hatalmas fedett színpadot és rendezvénynek nyoma sincs. A technikusok csodálkozva kérdezték, hogy nekünk nem szóltak, hogy lefújták a rendezvényt ? Nekik azt mondták, hogy mindenkit értesítettek. A szervező eltünt többmilliós szponzor pénzzel együtt.Természetesen az összes telefonját kikapcsolta, köddé vált. Azóta sem kért elnézést és nem is jelentkezett.
Hihetetlen etikátlan és erkölcstelen dolognak tartom ezt. Annyi fáradtságot ne vegyen egy ember, hogy odaszól telefonon: Ne autózzatok oda vissza több, mint 300 kilométert, mert nem lesz buli. Inkább sunyi módon lelép a pénzzel együtt. Kiszúrva ezzel sok előadóval és mégtöbb emberrel, akiknek ez lett volna hétvégi programja. Elkeserítő, hogy ilyen emberek vannak.
Ezután este még utaztuk 450 kilométert Debrecenbe oda-vissza, de az szerencsére fergeteges buli volt. Így valamennyire feledtette ezt a délelőtti botrányt.
A Nagy vagy mai fordulójában nagy izgalmak közepette, de továbjutottunk,aminek borzasztóan örültem.
Ennek örömére mellékelem Nagy Andi Nagy vagy-os fotómontázsát.
Köszi Andi, nagy vagy !

Kislányunk régóta figyeli tevékenységemet a konyhában és egyre gyakrabban kér meg arra, hogy segíthessen. A minap azonban szorgalmi feladatként linzer sütést kaptak az iskolában. Nem engedte, hogy „belekontárkodjak” a munkájába, egyedül látott neki a nagy feladatnak. Volt nagy felfordulás ám a konyhában ! Időnként egy kis helyért könyörögtem a konyhapultnál, mivel én közben próbáltam a vacsorát elkészíteni. Hát az eredmény magáért beszélt! Állítólag pillanatok alatt elkapkodták a finomságot, annyira ízlett mindenkinek ! Nagyon büszkék voltunk rá !

Sajnos legutóbb a Nagy Vagy-ban nem szerepeltünk valami jól. Én a magam részéről mindent megtettem, a csapat tagok azonban úgy éreztem nem mindig figyeltek annyira, mint azt már megszoktam, amikor másokkal küzdünk. Úgy gondolom, hiába próbáltam, nem tudtam őket olyan szinten feltüzelni, mint az eddigi csapatom tagjait. Sajnálom, hogy így alakult!
Nemrégiben forgattunk megint Nagy vagy-ot. Fergeteges hangulat volt, nagyon jól éreztük magunkat mindnyájan. Én előtte mindössze két órát aludtam, de ezt meg sem éreztem, annyira hajtottam egész nap. Sokat nem árulhatok el, legyen elég annyi : Voltak szomorú- és örömkönnyek egyaránt…

Nemrégiben a Névshowr című műsorban nyertem egy kétszemélyes hétvégét Gyopárosra.
A napokban eltöltöttünk ott három csodálatos napot, de természetesen – mint mindenhová – ide is vittük magunkkal a három lurkót. Nagyon jól éreztük magunkat! Ha ilyen fürdő helyen járunk, akkor a vacsora után általában még csocsózni vagy billiárdozni szoktunk a gyerekekkel, mielőtt nyugovóra térünk. Azonban most egy teljesen új dologgal ismerkedtünk meg: egyik este az élményfürdő éjfélig nyitvatartott, úgyhogy elhatároztuk, hogy ezt nem hagyjuk ki!

Este fél 9 körül kezdtük a gyerekmedencében, majd folytattuk egy kis csúszdázással, utána pedig / ekkor már fél 11 körül járhatott / pezsgőfürdőztünk egy picit. A gyerekek annyira élvezték, hogy észre sem vették, hogy éjszaka van. Sőt, Blanka meg is jegyezte: „ Anya, olyan, mintha délután két óra lenne! „ Azt hiszem, életre szóló élmény volt mindnyájunknak!

Sajnos a legutóbbi Nagy vagy!-ban nem szerepeltünk túl jól… Én a magam részéről mindent megtettem, úgy gondolom, ez nem rajtam múlott. A verseny alatt végig nagyon feszült voltam, mert rossz érzés volt , hogy hiába teszek bármit, tehetetlen vagyok. Időnként talán túl kemény is voltam velük / többször is felemeltem a hangom /, a kisebbek talán ettől meg is ijedtek, de nagyon győzni akartam, mint mindig. Tovább akartam vinni Őket, már csak azért is, mert – mint Ők – a sógorom is nyíregyházi. Sajnálom, hogy nem sikerült! No de sebaj, majd legközelebb!!!
Szandi

Itt a  régóta várt tavasz / bár ez az időjáráson egyenlőre nem látszik… /, mi pedig nagyon fáradtak vagyunk, mert a húsvét nálunk igazán eseménydús volt. Végre sikerült rávennem családom férfitagjait arra, hogy ne csak az itthon lévő csajokat locsolják meg!

Számomra is hihetetlennek tűnt, de Csabi elindult a fiúkkal a környékbeli lányos házakhoz, ráadásul mindezt szélfúvás közepette, esőben! A fiaink, Csabika és Domonkos esőkabátot vettek fel, és mi sem úsztuk meg szárazon! Amikor Blankával az ideigyekvő locsolók kezében felfedeztük a vödröt, rögtön magunkra húztuk a védőfelszerelést, konkrétan egy vitorlás viharkabátot vettem fel! Volt nagy kacagás! Csabiék üres kosárral indultak el, de mire visszatértek, megtelt tojásokkal, apró ajándékokkal, sőt Domi még némi zsebpénzt is begyűjtött. Blanka irigykedve nézte a locsolás eredményét és halkan megjegyezte: „Nem lehetne a lányoknak is kitalálni valami hasonlót?”

Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek!

A tavalyi nagy siker után nagy örömömre újra elindult a  “Nagy vagy! ” Nem gondoltam, hogy ilyen versenyszellem van bennem. Örülök, hogy megint küzdhetek a rám bízott csapatokkal! Azt szeretem a legjobban, ha érzem, hogy ők is nagyon akarják a győzelmet. Sokszor meglepődtem azon, hogy pici gyerekek mennyire komolyan veszik ezt a játékot! Most vasárnap is pont ezért győzedelmeskedtünk! Nagyon jó kis csapat volt!

A jövőben megpróbállak Benneteket minél több, velem történt érdekességről tájékoztatni. Várom észrevételeiteket, kérdéseiteket!

Üdvözlettel:  Szandi