Nagyon jólesik visszaemlékezni a vasárnapi versenyekre, még így is, hogy enyhén szólva nem igazán sikerült az élen végezni. Csapataimmal sokszor szinte „ vérre menő „ küzdelmet folytattunk. Volt sírás, nevetés, meghatódás és örömkönnyek. Büszke vagyok arra, hogy az összesítésben vezetésemmel a narancssárga csapatnak volt a legtöbb / 5 ! / győzelme. A ráckeveieket már győztes csapatként vettem át, aztán vezetésemmel sikerült még kétszer elsőként végeznünk ! Amikor kiderült, hogy a döntőben is én leszek a csapatkapitányuk, boldogan ugrottunk egymás nyakába és akkor már biztosak voltunk a győzelmünkben! Talán ez volt a baj… Meg voltunk győződve arról, hogy nálunk erősebb csapat nem létezik! Magabiztosan, az eddig elért fantasztikus sikerek mámorával eltelve kezdtünk neki a küzdelmek sorának. Amikor észrevettük, hogy valami nem stimmel, valahogy nem úgy megy, mint eddig, már késő volt. Egyre jobban kezdtünk szétesni… De nem adtuk fel, a remény hal meg utoljára! A legutolsó pillanatig hittünk abban, hogy még meg lehet fordítani az eredményt! Végül , amikor tudtuk, hogy már nincs esély, csak ültünk szomorúan a földön a kérdéssel: Miért?! Lógó orral battyogtunk a 6. helyre… Hát ez van . Ennek ellenére nagyon büszke vagyok rájuk, jó volt velük versenyezni. Remélem még fogok velük találkozni!
Egyre többször jutott eszembe az elmúlt időszakban, hogy milyen régen láttam már Miklós bátyámat / Fenyő Mikit /. Erre – mintha megérezte volna – meghívott a győri koncertjére! Az eső ellenére rengetegen voltak és fantasztikus volt a hangulat ! Nagyon jó volt újra együtt állni a színpadon, visszaröpültünk egy kicsit az időben! Ugyanakkor nem csak nosztalgia volt, hiszen a sok újabb dal között ezeket a slágereket a mai napig szoktam énekelni a fellépéseimen, igaz jópárat közülük remixelt változatban. Fantasztikus érzés volt úgy felállni a színpadra Miklós bátyám mellé, hogy a kezdetek óta már eltelt 21 év és én még mindig sok szeretetet kapok a közönségtől, igaz ezért mindent meg is teszek Csabival együtt! Ám soha ne felejtem el, honnan jöttem, ki indított el ezen a pályán, méghozzá nem is akárhogyan és csodálatos dalokkal! Míg élek, hálás leszek a Mikinek ezért! Ő olyan nekem, mintha a pótapukám lenne, nagyon szeretem Őt ! Azért azt sajnáltam , hogy most duettet nem énekeltünk. Na nem baj, majd legközelebb…