Nagy izgalmakat hozott Vasárnap a legutóbbi Nagy vagy. Az elején egész jól alakult minden, jó ideig az élmezőnyben voltunk. Aztán szépen lassan lemaradoztunk. El sem tudjátok képzelni, mennyire izgalmas ott, a helyszínen küzedeni a győzelemért . Még a TV képernyőjén keresztül is lerágja az összes körmét az ember, ha beleéli magát. Hát még ott, a küzdőtéren! Amikor kiderült, hogy holtversenyben lettünk harmadikak és pont a legnehezebb, ú.n. síelős játékkal kell bizonyítanunk, hogy jobbak vagyunk, ráadásul a döntő küszöbén, én tényleg azt gondoltam, mindjárt ott a helyszínen elájulok! Totál lerekedtem már a felkészülés perceiben is , amikor magyaráztam a csapatnak, hogy mi legyen a taktikánk. Az első részben én vezettem a csapatot, addig vezettünk is, úgy gondolom, sikerült őket kelőképpen összehangolni! Visszafelé sajnos – hiába készültek fel – annyira nagy volt a drukk, a feszültség, hogy nem tudtak kellőképpen koncentrálni. Rossz érzés volt látni, hogy lemaradunk és egyre jobban éreztem, hogy nem fogunk tudni továbbjutni. Hát ez van…Mindenesetre köszönöm a Szekszárdiaknak, hogy ennyire sokat készültek és ennyire beleadtak apait- anyait! Remélem, még találkozunk, ha máshol nem, valamelyik fellépésemen!
Fontosnak tartjuk azt, hogy mint ahogy a honlap , a műsorom is folyamatosan frissüljön. Éppen ezért május óta újra bekerült a repertoárba pl. a „Csók az óra körül” is. Mivel annak idején nem készült zenei alap ebből a dalból sem, ezért Csabi elkészítette, hogy ugyanúgy élőben elő tudjam adni, mint a többit. Mivel tele van „pakolva” vokállal, sokat gondolkodtunk azon, hogy rajtam kívül ki az, aki közreműködhetne. Amikor a gyerekekkel síelni mentünk, útközben halgattuk a félkész alapot. A gyerekek hátul ültek és egyre hangosabban kezdtek énekelni. Hátrafordultam és elkezdtem magyarázni nekik, hogy mikor, melyik résznél mit kell énekelni. A két nagy tökéletesen tisztán énekelte utánam. A legkisebb, Csabus is nagyon lelkes volt. Boldogan jöttek a stúdióba felénekelni a vokált. Nagyon büszke voltam rájuk, ügyesek voltak életük első stúdiófelvételén! Csak a Csabus vokálozásán kacagtunk nagyokat, sokszor külön Őt kihagosítva hallgattuk vissza a felvételt. Ő a csók helyett csak annyit énelekelt bátortalanul: Csóó! Csóó!!!
