Hát… Végre eljutottam odáig, hogy újra blogot írok… Ennek oka pedig az, hogy ma nagy kő esett le a szívemről. Sok hónap tanulás , készülés után túl vagyok az angol szóbeli és írásbeli vizsgámon és a testnevelés gyakorlati és elméleti érettségin. Úgy érzem, nagyon jól sikerült! Jóleső érzés volt magabiztosan / az összes tételt tudva / megjelenni a vizsgáztató tanárok előtt. Tudtam, hogy nem lehet gond, hiszen felkészülten érkeztem meg ma is reggel hét órakor. Miután hazaértem, egy jót ebédelt együtt a család, majd Blanka lányunkkal együtt elmentem venni egy kis felfújható medencét, hogy- miután egész délelőtt értem izgultak- lazíthassunk egy kicsit. Kis idő elteltével azonban átvettem az uralmat az újdonsült szerzemény felett, amit roppantul élveztem azáltal, hogy miközben a slaggal teleeresztettük, a Csabival folyamatosan hordtuk bele a felforralt vizet, így sikerült rettentő komfortérzetet biztosítani, már csak a pezsgés hiányzott… Köszönöm mindenkinek, aki szorított értem!!!